Az idő csókja
Az idő csókja című történetet három lány írja felváltva, és szerintem tökéletesen végzik a munkájukat. Nagyon jól belejöttek az írásba, szeretem az alkotásaikat értékelni. Facebook oldal (jegyzetek között megtalálod a fejezeteket): http://www.facebook.com/pages/Az-id%C5%91-cs%C3%B3kja/199737130089790
Fülszöveg:
Három barátnő. Mind a három más-más jellem, de mégis tökéletesen kiegészítik egymást.
Egy hebrencs. Egy álmodozó. Egy lázadó.
Egy este, ami megváltoztatja az egész addigi életüket. A varázslat, mellyel megidézték volna Ízisz-t, de helyette az ókori Egyiptomban találják magukat,ahol a fáraó testőrsége üldözi őket, mondván, hogy meggyilkolták a Fáraó fiát. Vajon miért kerültek oda? Miért üldözik őket? Mi a feladatuk? És a legfontosabb: Hogyan jutnak vissza? A sok bonyodalom közben egyetlen dologgal nem számolnak. A szerelemmel. Vajon vissza jutnak a saját életükbe? Ha igen, mi lesz az újdonsült szerelemmel?
Prológus:
http://www.facebook.com/note.php?note_id=200362040027299
Véleményem:
Tehát, nem árult el sokat a prológus és ez nagyon okés is így. Egy kezdésnek mindig figyelemfelkeltőnek kell lennie és rövidnek. Tudjátok, az olvasó mindig a prológust olvassa el a könyvesboltban és abból próbálja meg kitalálni, hogy milyen lehet a könyv. Na én nem ilyen vagyok, mindig az első fejezettel kezdem, mert a prológus sokszor becsapós. Ez viszont tökéletes így kezdésnek, még az msn részlet sem zavart, pedig általában nem szeretem a chat-es részeket a könyvekben. Az első fejezetet pedig azonnal olvasom is :)
1. fejezet:
http://www.facebook.com/note.php?note_id=200367333360103
Véleményem:
Szóval az első fejezet... vegyes érzések, néhol egészen szuper, néhol picit unalmas, néha pedig átlagos. Összességében jó lett a fejezet, a stílusváltás azonnal észrevehető :D A legjobb része egyértelműen a vége lett, hiszen jól van megfogalmazva, a függővég és a csattanó sem hiányzik. A Fay-Aaron randi kicsit gyengébb lett, nem sikerült hozni a szintet. Az eleje, a ház bemutatása pedig a normális kategóriába sorolható, a ház tipikusan amerikai filmekbe illő. De ezzel sem volt semmi baj, így legalább könnyebb elképzelni. Ehhez most nem is írnék többet, legközelebb, amikor lesz egy kis időm, megyek tovább a második fejezetre, izgatottan várom, mi történik benne :)
2. fejezet:
http://www.facebook.com/note.php?note_id=200745396655630
Véleményem:
Az egész teljesen rendben van. Kicsit ugyan rövidebb, de jobb megfogalmazású, mint az előző, és több benne a szófordulat. Ami viszont itt jobban zavart, az a helyesírási hibák. Sajnálom, egyszerűen allergiás vagyok rájuk, még a vesszőhiányra is xD. Nekem szinte világít, ha van benne egy-két hiba, és néha tönkreteszi az összképet. Nem szabad hinni az imádott Word helyesírási szótárának, szegénykém elég bénácska :D. Ezen kívül azonban nem látok benne semmi egyéb gyengeséget, örülök, hogy fent van a következő fejezet, és olvashatom tovább :)
3. fejezet:
http://www.facebook.com/note.php?note_id=202188763177960
Véleményem:
Ez a fejezet is teljesen rendben volt, csak egy-két kifogásolni valóm van (megértem, ha már teljesen elegetek van a folyamatos kritikáimért, de ezeket tényleg csak segítségként írom :)). Ez a mondat: "A férfi segített a lánynak felállni, majd belefeledkeztek egymás szemébe…" nagyon sok(k) volt :D Azt hiszem, ez az egy mondat volt, amit nagyon utáltam, viszont az tetszett, ahogy Marcus és Lizzy viszonyultak egymáshoz. És ugye nem nyírjátok ki szerencsétlen macskát? :D Ezúttal bejelentem, ez a regény is felkerült a hivatalos "történetek-amiket-érdemes-elolvasni-és-véleményezni" listámra :) Ez egyúttal azt is jelenti, hogy rendszeres látogatótok és véleményezőtök leszek, minden egyes fejezetnél megtalálhatjátok majd a tündéri profilképem kicsinyített verzióját. Hát nem fantasztikus? ^^
4. fejezet:
http://www.facebook.com/note.php?note_id=203452506384919
Véleményem:
Igaz, eléggé kiszámítható volt, de még így is tetszett. Esetleg egy picivel jobb fogalmazási stílust vártam volna, de mivel hárman írjátok a történetet, még belefér, hogy nem sokat fejlődik a mondatalkotás. Egy-két szövegrészt át lehetne írni, köztük például ezt: "Sokáig ültek még a földön. Beszélgettek." Remélem, a következő fejezetben már tapasztalhatok némi stílusfejlődést. Egyébként összességében megint jól megoldottátok a fejezetet, még az "életelbeszélés" is jól kijött, nem volt unalmas. Csak így tovább lányok! :)
5. fejezet:
http://www.facebook.com/note.php?note_id=229983330398503
Véleményem:
Hát, lányok, Ti már szakértői vagytok a függővégeknek. Pár hibát leszámítva ez a fejezet is megállja a helyét a regényben. Tehát az észrevételeim: 1. Ez a mondatfoszlány: "kíváncsiskodik Fay" Miért is van ez jelenben, amikor a történet múltban van írva? Ajajj... nagyon gyorsan barátkozzatok meg az igeidőkkel :D 2. "Nekem is, Marcus. De ennek mi köze ehhez?" Hogy jön ide Marcus? Itt most Kleto és Fay beszélgetnek, nem? És rögtön ehhez köthető a 3. problémám: elég nehéz kivenni, hogy melyik Marcus és melyik Kleto válasza. Mert az nagyon jó, hogy nem használjátok 8 milliárdszor egymás után a neveket, de azért kicsit kivehetőbben feltüntethetnétek, hogy mit, ki mond. Elég, ha a párbeszédekben az első megszólalásnál átjavítjátok a szavakat, és akkor nem "mondta az egyiptomi" vagy "válaszoltaa férfi" lesz, hanem helyette a neve. Remélem, érthető, mit akartam írni, kicsit nyakatekerten sikerült megfogalmazni. Ezeken kívül nagyon jól sikerült ez a rész is, viszont, jobban tessék odafigyelni az igeidőkre, mert ha a következő fejezetnél is lesz ilyen probléma, harapok! :D
6. fejezet:
http://www.facebook.com/note.php?note_id=248244421905727
Véleményem:
Hol is kezdjem, hol is kezdjem?! A probléma ott kezdődik, hogy túl sok gondolat nem maradt maradt meg bennem... Mint tudod, nem vagyok odáig a nyáladzós gondolati lírákért (bocsi a hasonlatért, agyamra ment a 3 órás irodalom tz...). Ez a fejezet nem az én asztalom, hogy úgy mondjam. Tényleg nem a te hibád, hanem az enyém, amiért csak néhány szerelmi történetet bírok ki, viszont ez a rész határozottan nem volt rossz. Amennyire féltem tőle az elején, és nehezen vettem rá magam, hogy elolvassam, épp annyira csalódtam benne, pozitívan, természetesen. Hiába bizonygattad nekem napokon keresztül, hogy "ez bizony egy juharszirupos fejezet lesz, mert utállak...", ki kell, hogy ábrándítsalak: nem csalódtam benned. Teljességgel kihoztál belőle mindent, ami tőled telt, hogy egy normális sztorit kapjunk, nem olyan rémisztően sok cukormázzal. Így, az ünnepek felé haladva még én is elnézőbb vagyok, olyan történeteket is elolvasok, amiktől az év bármely más szakaszában a WC előtt térdepelve kötnék ki... Egy-két dolgot azért most is megjegyeznék: 1. Imádlak, imádlak, imádlak. Hát végre sikerült leszokni az ide-oda ingadozásokról a múlt és jelen között? Ez aztán a Mikulás ajándék ^^ 2. Ha esetleg még egy kicsit összedolgozottabban írnál, én lennék a legboldogabb Miss Kritika az egész bolygón. Ezalatt azt értem, hogy írj egybe pár mondatot, nem kell feltétlenül tőmondatokban fogalmazni. Bevallom, én is nagyon szeretem ezeket a rövid, pár szavas mondatokat, és jó, ha sok van belőlük... De azért ne essünk át a ló túloldalára, írjunk össze pár mondatrészt, és máris boldogságos hetem lesz. :) 3. Mikor jön a következő fejezet??? ^^ Puszi nektek. M. K. :P
Christmas edition - Fay álma:
http://www.facebook.com/note.php?note_id=259577997439036
Véleményem:
Persze, hogy nem hagylak titeket vélemény nélkül ezen a szép ünnepen sem. Először is meg szeretném veletek osztani, milyen következtetésre jutottam. Hát ti készen vagytok... nincs már sok alakítható dolog rajtatok, tökéletesen kinyíltatok, ahogyan vártam. Sokszor emlegetem, hogy kezdő írópalánták alkotásait olvasgatom és értékelem. Ez esetben kivételt kell tennem, ugyanis titeket már nagyon nem lehet sem kezdőnek, sem palántának hívni, viszont még mindig élvezettel olvasom tökéletesre fejlődött alkotásaitokat. El kell nektek mesélnem, hogy még a szünet előtt volt egy angolórám, és a tanárnő megkérdezte, hogy szerintünk létrejöhet-e valódi barátság interneten keresztül. A csoport két táborra szakadt, mindkettőnek meg kellett védenie saját álláspontját. Nagyjából 20 percen keresztül "vitáztunk", végül mégis mi nyertük meg a szócsatát. Az utolsó mondat, aminél a tanárnő lezártnak tekintette a beszélgetést, az én számból hangzott el. Már nem is emlékszem, milyen indokot hoztam fel, csak azt tudom, hogy mindenáron be szerettem volna bizonyítani, hogy nem az számít, milyen úton-módon, milyen akadályokon keresztül ismerkedik össze két ember, csak annyi a lényeg, hogy létrejöjjön valamiféle kapocs, valami, amiből mindkét fél táplálkozhat, amin keresztül szoros barátságok alakulhatnak ki. Hiszen nézzünk csak meg titeket közelebbről! Hol is tartanátok most, ha nem ismernétek a másikat úgy, mint saját magatokat? Hogyan is nézne ki ez az egész történet, ha nem tudnátok a másikról egy-két olyan titok-félét is, amit talán még senki más nem ismert? Legyetek hálásak azért, hogy megismerhettétek a másikat, és kaphattatok tőle valamit, ami talán belőletek hiányzott. Hiszen erről is szól ez az ünnep, nem? Minél szorosabb köteléket kialakítani egymás között. Ez a kis részlet számomra azt is kifejezte, mennyit ér egy-egy ember barátsága. "Ez tényleg káprázatos...". Valóban az. Remélem, egyszer sikerül felfognotok (igen, itt kihangsúlyoznám Lizzy-t...), hogy mennyit is ér az, amit ti műveltek. Mennyi pozitív energiát áraszt egy-egy fejezetetek, mennyi tehert vehet le valaki válláról egy-egy nap után, ha elolvassa remekműveiteket. Emlékezzetek majd erre a történetre jó sok év múlva is, amikor talán már mindenki valami teljesen más dologgal fog foglalkozni. Emlékezzetek arra, mennyi boldog percet adtatok át azoknak az embereknek, akik olvasni kezdték a fejezeteiteket, és hányszor töltöttetek fel energiával egy fárasztó hét után. Nem kérhetem tőletek azt, hogy emlékezzetek majd néha rám is, hiszen ez nem a ti döntésetek. Akkor sikerül ezt elérnem, ha olyan benyomást teszek majd rátok, amitől akaratlanul is emlékezni fogtok rám. Azt szeretném, hogy akkor is írjátok tovább ezt a történetet, ha már senki sem olvassa (ez pedig lehetetlen, hiszen én mindig ide fogom tolni a pofám :D), vagy épp egyetlen kiadó sem szándékozik kiadni. Azt még meg kell, hogy kérdezzem, együtt írtátok-e ezt a karácsonyi meglepetést?! Mivel nem tudlak már titeket tovább csodálni és lassan kifutok a karácsonyból (szent ég, 2 percem maradt...), így csak egy rövidke mondatra futja csak: írjatok még nekem sok ezer ilyen gyönyörű mondatot, kérlek!
